Zugspitze meghódítása drótkötélen

Vissza az íráshoz

A Tanu című film ismert mondata jut eszembe. “A nemzetközi helyzet egyre fokozódik” Azonban azt szerintem senki nem gondolta volna, hogy ezt a helyzetet egy vírus fogja előidézni a világban.

A felszabadult energiákat és az elmémet természetesen le kell kötni valamivel, így remek alkalom nyílt számomra, hogy visszatérjek az íráshoz. A tavalyi évem igazán mozgalmasra sikerült így nagyon kevés időm maradt alkotni. Igénytelen munkát pedig nem szeretek kiadni a kezemből, így inkább vártam.

Most viszont elétek tárom mindazt a csodát, aminek a részese lehettem tavaly szeptemberben. Visszanézve a képeket alig tudtam eldönteni melyiket válasszam ki, na nem azért mert olyan rosszul sikerültek vagy béna fejet vágok. Ha mindet feltenném lefagyna az oldal, annak meg nincs értelme.

Pitztal völgy

Zugspitze és Tiroli kalandok

A kalandjaimat legtöbbször már egy évre előre kiválasztom és megtervezem, így történt ez most is. Januárban már beírtam a naptáramba a Zugspitze csúcstámadást. A programot igazán teljessé és értékessé a hétvége további túrái tették a Pitztal és Ötztal völgyben, vízesések ölelésében.

Na de ne rohanjunk előre, hiszen első feladatunk Németország legmagasabb csúcsának a megmászása volt. Amihez első nap bemelegítésként feltúráztunk az igazán könnyen kiejthető Höllentalangerhütte menedéket kínáló épületéig, ahol eltöltöttük első éjszakánkat. Innen indultunk útnak másnap hajnalban még fejlámpával, azonban hamar előbújt a nap a hegycsúcsok mögül és rákacsintott pajkosan a kis csapatunkra. Néhány száz méter pozitív szintemelkedés után elő kellett vennünk a hómacskát a hátizsákunkból, a beszállópontig ugyanis egy kisebb gleccseren keresztül vezetett az út.

Zugspitze gleccser

Ezután indult is a mászóka, aminek a nehézségi fokozatát valahol “C” környékére helyezik a weboldalak. Ez meg is állja a helyét, hiszen nem mondható kifejezetten nehéz ferrátának. A végén inkább a néhol jeges sziklák okozhattak gondot, illetve a hatalmas tömeg a csúcson. A kocatúristák számára ugyanis egy óriási komplexumot építettek a csúcsra, amit felvonóval könnyedén elérhetnek. Valahogy így nézett ki az érem két oldala.

Zugspitze csúcskereszt
Zugspitze csúcskereszt

Na még lécci két képet hagy tegyek ide nektek, mert elképsztő a kilátás. A megfáradt utazóknak természetesen van sör, bor, pálinka. Mi még egy önkéntes férfikórust is meghallgathattunk énekelni és zenélni mindezt úgy, hogy közben kártyáztak.

Zugspitze panoráma
Zugspitze panoráma
Eibsee a Zugspitzéről
Eibsee a Zugspitzéről

Visszaút

Visszafelé mi a gyorsabb kabinos lift helyett a lassabb fogaskerekű vasutat választottuk, ahol sokáig a hegy gyomrában utaztunk, majd előbújva onnan csodálhattuk a tájat egészen az Eibsee taváig, ahol kicsit megmártóztattuk a lábunkat. A bátrabbak persze teljesen elmerültek a vízben.

Miután megszáradtunk visszatértünk az autónkhoz, amit még pénteken hagytunk hátra a Hammersbach-i parkolóban. Még egy kör? Viccelődtünk. Viszont kár lett volna kihagyni a következő két napot.

Erről majd a következő beszámolóban…addig is egy videós összefoglaló a kalandról:

Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/

Út egy minőségi élethez

Olvastad már?

Megjelent a legújabb kiskönyvem!

Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.

Kattints a képre és vidd el ingyen most!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük