Spartan Ultra Valcsa

Mindenkinek más a motivációja

A verseny közben sokat gondolkodtam azon vajon mi vesz rá valakit, hogy elinduljon egy ilyen versenyen. Különösen a gyengébbik nem képviselőit. Aztán arra jutottam, hogy erre a kérdésre nem létezik egyetlen egy válasz, csak válaszok.

A profik talán a dicsőségért a pénzért. Van aki a jó társaságért, új ismeretekért, a Spartan feelingért. Mások talán menekülnek valami elől, amit nem tudnak és nem akarnak feldolgozni és a gondolataikat inkább ide fókuszálják.

Van aki bizonyítani akar, magának, másoknak, a családnak. Vannak, akik az éremért jönnek és világgá akarják kürtölni mit vittek véghez. Mások csak ki akarnak valami újat próbálni érezni valamit, amit eddig ezelőtt még sosem. Végül vannak, akik saját magukat akarják megismerni, a határaikat feszegetni.

Spartan Ultra Valcsa verseny közben

Igen, én is egy vagyok a teljesítők közül. Egy, aki a kihívás miatt érkezett az Ultrára. Ádáz küzdelemre egy sötét szörnnyel, amivel nem a pályán találkozunk majd, hanem belőlünk mászik ki akár egy Alien. Ami le akar lassítani majd, meg akar törni és mindent elkövet hogy feladjuk. De nem foghat ki rajtunk!

….és nem fogott ki rajtam sem.

Ünnep Spartan módra

1210 harcos állt rajthoz ezen az ünnepnapon. Ünnep volt ez ugyanis a Spartanoknak, hiszen ilyen távot nagyon ritkán rendeznek egy évben és ünnep volt a szlovákoknak, az alkotmányuk ünnepe. Ezért az alkalomhoz illően öltöztettem fel Spartan lelkemet és felkészültem, hogy beleadjak mindent. Mindent is.

Azt hiszem sikerült.

Összetett 62. Open kategória 13. és az ötödik legjobb magyarként értem célba. 10 óra 18 perc alatt.

Életem első Ultrája, minden sportág tekintetében is. A vicces pedig, hogy egy lépcsőfokot kihagytam. Bár jelentkeztem idén a miskolci Beastre, de korábban még nem indultam a zöld vonalon.

Spartan Ultra Valcsa célban

Alig egy hét telt a verseny óta máris számos beszámoló jelent meg a világhálón. Ezért én most olyan gondolatokat hoztam nektek, amiről talán keveset lehet olvasni. Ami mindenkinek segíthet jobbá válni és ami közelebb hozza az élményt azoknak, akik még nem voltak hasonló eseményen.

A pálya vonalvezetése

A hivatalos pályarajzot láthatjuk a képen, az akadályok során megtett plusz kilométerek nélkül. Az órám ezzel szemben 56 km-t és 4235 méter szintemelkedést mért. Hogy mi az igazság? Talán nem is számít igazán, ezek csak adatok. Az érzés viszont örök és egészen mélyre ható.

Spartan Ultra Valcsa pályarajz
Hogy mi volt a kulcsa a teljesítményemnek és a sikernek?

Az életvitelem. Az a szentháromság amire az egész életemet építem mióta rendszeresen elkezdtem sportolni és versenyekre járni. Szerelmi háromszögnek is szoktam hívni, amikor éppen párkapcsolati kérdésekkel bombáznak a rokonok. Ez pedig nem mást mint a Sport, Evés és az Alvás. Igen látom most az arcodat, hogy “na ez aztán *va nagy segítség”

Szilárd meggyőződésem, hogy ezeken a területeken tudományos szinten is profivá kell válnunk, hogy mesterien tudjuk irányítani testünket. Ismernünk kell a biológiai és fiziológiai működésünket, az energiatermelő folyamatokat. Tudnunk kell, hogyan regenerálódjunk, nyújtsunk, mennyit és mikor pihenjünk? Mikor és miket együnk? Miket ne együnk? Hogyan és mennyit edzünk? Olvassunk, tanuljunk és próbáljunk ki mindent, minden helyzetben. Kövessünk el hibákat az edzések alatt, hogy a versenyre már tapasztaltan érkezzünk.

Hogy milyen akadály(ok) mentek nehezen?

Igen volt pár akadály ami nem esett jól. Az egyik ilyen a vödör terméskő cipelése volt hegymenetben. Többször is meg kellett állnom, kerestem a jó fogást, de hiába a hátam le akart szakadni. Lefelé még talán rosszabb volt, azon aggódtam mikor vágódok el és terítem be a mezőt apró kavicsokkal.

A másik idegesítő feladat az erdő felszántása volt. Talán nem lett volna vele nagy probléma, ha lánc helyett kötéllel rögzítik az “ekevasat”. Nem szeretek használni kesztyűt és nem is volt nálam, de a második körre már vittem magammal. Ja igen… azt hiszem a szögesdrótot nem kell említenem senkinek.

Mi az amit még fontosnak tartok megemlíteni?

A Hegyet. Sokaknak talán a legnagyobb küzdelmet az emelkedők jelentették. Én azt hiszem erre készültem a legtöbbet. Igaz ugyanúgy gyalogoltam, ahogy a többiek. De hatékonyan és gyorsan. Idén amikor csak tehettem túráztam, ferrátáztam vagy terepfutottam. Úgy kell elképzelni ezt, mint egy malacperselyt. Csak gyűjtöd és gyűjtöd a szintemelkedést a verseny napjáig, ahol széttöröd a kis disznót és beváltod a rajtnál, amit találsz benne. Minél többet sikerült beletenned, annál nagyobb lesz a jutalmad.

Remélem gondolataimmal sikerült mindenkinek valami újat adni akár a hétköznapokra, akár a következő versenyekre nézve. Ha kérdésetek vagy észrevételetek van keresettek meg bátran!

Megtaláltok facebookon: https://www.facebook.com/belifesome/

Hogy ott leszek jövőre is?

A válaszom egyértelmű igen!

Az esemény hivatalos videója.

Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/

Út egy minőségi élethez

Olvastad már?

Megjelent a legújabb kiskönyvem!

Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.

Kattints a képre és vidd el ingyen most!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Egy kis gondolat “Spartan Ultra Valcsa”