Spartan Ultra Krynica

Sorban állás nélkül

Pénteken délelőtt indultunk útnak két jóbarátommal Győrből Krynicára. Egyenesen a fesztivál területre mentünk, hogy leadjuk a depóba a csomagunkat. Elkerülve ezzel a szombat reggeli sorban állást. Ez Valcsán is jó ötletnek bizonyult, ugyanis a verseny napján hosszú sorok álltak a sátor előtt.

Rajtcsomag kézben, frissítés a depóban irány kajálni. Én persze csak megfigyelő voltam, mint mindig ilyenkor. A nyelvi nehézségek nélkül is elküldenének a francba szerintem minden étteremből, ha meghallanák milyen étrenden vagyok, miket nem ehetek. Ezért nem szoktam sokkolni senkit, csendben iszogatok, majd a szálláson elkészítem a mindenmentes és energizáló finomságomat.

Minden olyan gyorsan történt

Reggel nálam korai kelés, a srácok még aludtak. Konyhaművészet ismét. Teff, banán, csia mag, vitaminok, forróvíz. Szállástól csak pár percre voltunk autóval. Bag check, gyors szelfi a srácokkal egy kis melegítés és rajt.

Nem hagytam időt az aggódásra olyan gyorsan történt minden. Átvágtuk magunkat a szokásos füstgránáton ami most az Ultrának megfelelő lila színben terjengett a rajtzónában és máris kezdődött egy kellemes pár százas emelkedő. Az első 28 km nem volt igazán megterhelő, meg is leptek ezzel szerintem mindenkit. Természetesen azért itt se egy hétvégi piknikezést képzeljünk el, hiszen 3 óra 40 perc alatt sikerült beérnem a depóba. Amit viszont mindenképp kiemelnék a versennyel kapcsolatban az a pálya vonalvezetése. Csodás helyeken futhattunk kiváló körülmények között. Óriási élmény volt belülről végig futni a képen látható torony szintjeit. Itt egy rövid pillanatra filmre is vettek és bekerültem a versenyt összefoglaló hivatalos Spartan videóba.

Rövid depózás

A depóban igyekeztem rövidre fogni a pihenőmet, tavaly szerintem túlságosan sok időt töltöttem itt. Gyors kavicsürítés a cipőből. Készletek feltöltése a hátizsákba, banán, só, iso és go tovább.

A második körben aztán jöttek a démonok, hogy letaszítsanak a mélybe. Sok-sok szintemelkedés, sok erőt igénylő akadály. Álltam a megpróbáltatásokat és kifejezetten örültem az emelkedőknek, hiszen ebben voltam igazán jó.

A második depózásom során még kevesebb időt töltöttem el, ekkor már több mint 6 órája a pályán lehettem. Az utolsó kört még könnyedén kezdtem meg, viszont rögtön az elején el is ment a kedvem a folytatástól. A depó után közvetlen sorozatban kaptuk az arcunkba az akadályokat. Dárda, burpee, zsákfelhúzás, Z fal, burpee, multi rig. Így indultunk neki egy utolsó emelkedőnek. Itt persze újra örültem hiszen kicsit meg tudtam pihenni. A gyakorlott spartan versenyzők jók tudják, hogy a verseny vége is tartogat meglepetéseket.

A legnehezebb perceim

Számomra a legnagyobb meglepetés és a legnehezebb feladat az új típusú vödör cipelése volt. Ha lett volna rá lehetőség kiváltottam volna akár 200 db négyütemű fekvőtámaszra is. A vödör súlya ugyanis olyan nehéz volt, hogy szabályosan megroppant bele az apró testem. Nem tudtam sokáig vállon sem cipelni, mivel a bordáimat annyira összenyomta, hogy alig kaptam levegőt. Nagyon nagy szenvedés árán voltam csak képes megtenni a több száz méteres távot, amin végig kellett cipelni a nehéz tárgyat. A cél előtt még egyszer végig kellett csinálni a korábbi feladatsorozatot. Dárda, zsákfelhúzás és így tovább. Burpeek nélkül természetesen nem úsztam meg.

Álljon most itt a rövid beszámolóm közvetlenül a verseny után, ahol még egészen frissen élt bennem az élmény.

Másnap még egy kis városnézésre is volt időnk. Csak ajánlani tudom mindenkinek, érdemes ide ellátogatni legyen szó csak egy hétvégi kiruccanásról vagy turázásról a környéken.

Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/