Hazai pálya
Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor nyilvánosságra hozták a 2018 –as magyarországi Spartan verseny utolsó állomását. Miskolc!
Egyedül ritkán iszom, de erre pezsgőt bontottam.
Itt születtem, itt nőttem fel. Hazai pálya. Végre láthatják szüleim miről is szól akadályfutás, miről is szól a Spartan Race.
Kihívások a szervezésben
Nem értettem korábban Zsófiék miért hagyták ki a sorozatból a Bükk vonulatait, de most már tudom. Bármennyire szép és kihívásokkal teli a terep, számos feltételnek teljesülnie kell. Az egyik ilyen kardinális kérdés például a parkolás. A közelben pedig nincsenek tágas mezők és rétek, mint Nagykanizsán vagy Várgesztesen. Csak hegyek és völgyek.
Sok diósgyőri szurkoló szíve egyszerre dobbant, amikor májusban átadták csapatuk felújított stadionját. Emlékszem gyerekként én is sokat jártam meccsekre, ahol a játék képe ha nem is, de a hangulat mindig óriási volt. Lehet ez az én tündérmesém, de talán ennek a létesítménynek köszönhetően már minden megvolt a város és a Spartan Race Hungary csapatának a kezében, hogy egy jó versenynek adjon otthon.
Ez pedig szerintem sikerült! Mi több, nagyon jól sikerült!
Túlságosan is akartam
Mondom ezt annak ellenére, hogy a verseny közben rosszul léptem és kiment a jobb bokám. Pont egy olyan helyen, ahol csukott szemmel is végig mentem volna. Az egyik kedvenc útvonalamról a Gulicskáról lefelé. Talán ez a magabiztosság tett figyelmetlenné és okozta a vesztemet. Magamhoz képest óriási tempóban tettem meg a távot eddig a pontig, a lejtőket különösen megnyomva. Az elszántságomat tovább fokozta, hogy hibátlanul teljesítettem az akadályokat. Tudtam, ha innen leérünk akkor már nem lehet sok hátra. Ránéztem az órámra és a megtett táv alig volt több 20 kilométernél. Éreztem, hogy ez kemény menet lesz!
Hogyan tovább?
Egy pillanat alatt eljött értem egy sötét sűrű köd és befészkelődött az agyamba, hogyan tovább? Tudtam tovább futni, de nem esett jól. De csak futottam és futottam. Kicsit féloldalasan.
A köd már elillant a fejemből mire leértünk az atlas carryhez. Csináltam tovább. Nem akartam feladni, nem ezért jöttem. Olympos pipa és robogtam tovább. Újabb ismerős emelkedő, meddig visztek még? Gondoltam magamban.
Teltek a kilométerek. Kisebb nagyobb akadályok, falak, vízzel teli árok, de már tudtam hol vagyunk. Innen már nem lehet sok. Kimászva a sárból, próbáltam tisztára törölni a kezem a fűben. Biztosra vettem, hogy jön valami tréfás akadály, amihez kell majd a száraz kéz.
Dárda. Itt mindig kicsit félreüt a pulzusom, jó lenne végre valahol gyakorolnom. Ultrán bement, de korábban sose. Mondjuk ezt a versenyt leszámítva négyszer álltam rajthoz Spartan Racen. Hosszan elidőzök a kötéllel, ami hozzá van kötve a dárdához. Próbálom kiegyensúlyozni és erősen szorítani. Hajítás, győzelem!
Akadályok vs. Gergő 0 – 27
Hibátlanul kocogok tovább, közben néhány könnycseppet ejtek, mennyire más lenne most erős lábbal tovább száguldani. Aztán megérkeztem a Multirighez. Szépen haladok előre, utolsó kötélről lecsúszik a kezem. Nem gond vissza tudok fogni két kézzel a gyűrűre. Újra, megint nem sikerül. Nehogy már kifogjon rajtam! Megpróbáltam vagy háromszor, de egyszer sem tudtam rendesen megfogni az utolsó kötelet. Akár csak Nagykanizsán, a végén esem le. Bünti. Nem hiányzott főleg, hogy kezdtem elfogyni az erőmből és már semmi nem voltám nálam, amit ehettem vagy ihattam.
Utolsó cseppig
Ahogy felértünk a homokzsákhoz egészen visszavettem a tempót, mert legszívesebben leültem volna a fűre. Csak sétáltam. Fel a zsák és indulás lejtőn lefelé. Mondanom sem kell, mennyire jól esett bal lábra terhelni, miközben többször majdnem elestem a letaposott cserjék ágaiban. Féltávnál memória, nem gond. Irány fel, zsákot le majd hálón át. Már csak 100 méter! Na és itt jött a teljes fizikai összeomlás. Még most is érzem a gyengeséget, ha a pillanatra gondolok. Mintha nem is az izmaimból, hanem a lelkemből szállt volna el minden erő.
Spartan Beast Miskolc
Felkapaszkodtam a twisterre, a görcs pedig a lábamba. Már nem tudtam visszalépni elindultam. Első és második kereszttartón is túl, amikor kiestem a ritmusból és kinyújtottam a kezem. Már csak két kis fogás kellett volna a csengőig, de lecsúszott a kezem és leestem.
Ránéztem a következő akadályra és tudtam… na itt sok időt el fogunk tölteni.
Hatvan burpee a végére, invert fal és ugrás a célfotóért.
Ezzel a teljesítménnyel végül abszolút 75.ként és kategória 11.ként értem célba.
Spartan Beast Miskolc
Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/
Olvastad már?
Megjelent a legújabb kiskönyvem!
Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.
Kattints a képre és vidd el ingyen most!
