Marmolada a Dolomitok királynője

Lassan indult a szezon

2020-ban volt szerencsém megcsodálni a Dolomitok egyik legnépszerűbb sziklaképződményét a Tre Cimet és már alig vártam az alkalmat, hogy újra vállamon érezzem a túrahátizsákomat, lábammal érintve az olasz hegyi ösvényeket.

Visszaút a Colac csúcsról
Visszaúton a Colac csúcsról

A bevezetőben említett kalandról részletesen itt olvashatsz: https://www.lifesome.hu/tre-cime-tofanak/


A tavaszi hónapok sajnos még ferrátázástól mentesen teltek, türelmetlenül vártam a pillanatot, mikor változik a szélirány és érkeznek pozitív hírek a határátlépésről és a külföldi kalandok lehetőségéről.
A tervek már hónapokkal ezelőtt megszülettek és vastagon beégettem őket a naptáramba, de az igazi magaslati levegőre még sajnos várni kellett picit. Addig lelkünk simogatására és állóképességünk fenntartására a hazai erdőket hívtuk segítségül.

Tavaszindító Ultrázás

Márciusban rögtön egy igazán embert próbáló kihívással köszöntöttük a tavaszt. A Bakony igen kedves számomra és úgy gondoltuk itt az ideje bejárni az elejétől a végéig. Ha lemaradtál a beszámolóról most pótolhatod. Figyelem, ez már Ultra táv: https://www.lifesome.hu/bakonykor/

Dolomitok csodái

Az első olyan utunkra, ahol kiléphettünk a Kárpátok oltalmat nyújtó menedékéből, júliusig kellett várnunk. Igen jól olvastátok, júliusig! A korábbi években április végén, május elején, már rendszerint a drótkötelet markolászva csattogtattuk a karabinerünket és gyönyörködtünk a néhol hófödte hegycsúcsokban. Ez az érzés most késve érkezett, ahogyan az igazi nyár is.

Bemelegítésképen július elején az Alacsony-Tátrába utaztunk, hogy megérintsük a Gyömbér csúcs keresztjét, amit 2019 telén a zord körülmények miatt nem vállaltunk. Sajnos az időjárás most sem volt ideális, csupán rövid pillanatokra kaptunk engedélyt a hegy szellemeitől, hogy megcsodáljuk a gyönyörű tájat a gerincről.

A koktél nevű hegycsoport

Az év csúcspontja nem sokkal ezután következett számomra. Olaszország. Marmolada a Dolomitok királynője, amiről nekem mindig valami kókusz alapú koktél jut eszembe.

A Marmolada az észak-olaszországi Dolomitok legmagasabb hegycsoportja, Trentino-Alto Adige és Veneto régiók határán. Jellegét tekintve egy nyugat-keleti irányban hosszan elnyúló sziklás hegytömb. Itt található a Dolomitok legmagasabb csúcsa, a Punta Penia (3343 m), és itt található a Dolomitok tíz legmagasabb hegycsúcsa közül még négy.

Marmolada merengés

Az utazás bár nem éppen rövid, de a várakozás és vágyakozás érzése mindig feledteti a kisbuszban töltött órákat. Ismerkedés, beszélgetés a túratársakkal, gyönyörködés a tájban, kapaszkodás, amikor szerpentinen kanyargunk felfelé vagy éppen lefelé.

Cinque Torri és Nuvolau panoráma

Szerdán korán reggel indultunk, így délután még lehetőségünk volt átmozgatni lábainkat a Chinque Torri azaz az 5 torony árnyékában. A Cinque Torri egy egymás mellett elhelyezkedő hatalmas sziklás hegycsoport, mely – ahogy az a nevéből is kiderül – tornyokból álló sornak tűnik.
Az első világháború alatt itt haladt keresztül a második olasz frontvonal, bonyolult rendszerű lövészárkokkal, valamint tüzelőállásokkal és futóárkokkal, melyeknek nyomait a mai napig fellelhetjük. Bővebben: https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/cinque-torri-5torri

Chinque Torri

Tekintettel a szűkös időkeretre amivel gazdálkodhattunk, loptunk párszáz méter szintet libegővel. A Bai di Dones hegyitó mellett elhelyezkedő völgyállomásból indultunk és a Scoiattoli-háznál pattantunk ki a „hintaszékből” majd nekivágtunk a rövid sétánknak, hogy felérjünk a Nuvolau-menedékházhoz (2575 m)

Nuvolau statue

Itt pedig alig tudtunk elszakadni a Dolomitok egyik legszebb panorámájától. Egyik oldalról, a Croda da Lago és Averau hegység a másik oldalról az Első Világháború frontvonala a Sasso di Stria, a Lagazuoi és a Tofane hegységekkel. Távolabb Cortina d’Ampezzo, a Cristallo, a Sorapiss, az Antelao és a Civetta hegyek láthatók. A látványos fotók elkészítése után baktattunk vissza a libegőhöz ügyelve a szintidőre, hiszen délután 5 kor indult az utolsó járat.

Rifugio Marmolada

Főhadiszállásunkat a Marmolada lábánál elhelyezkedő víztározó mellett rendeztük be. A legfelső szinten aludt a csapat, mély álmunkról a nagymamám korabeli meleg dunyha gondoskodott. A rifugiohoz tartozó étteremben könnyed olasz ételek közül válogathattunk. Igény szerint reggelire és vacsorára is volt lehetőség.

Rifugio Marmolada

Finanzieri mászóka, Colac (2715 m)

Este közös döntés alapján egy nappal későbbre halasztottuk a Marmolada meghódítását. Bár esőt nem írtak a jósok, de az előrejelzések alapján felhősnek tűnt a csúcs. Így reggel Alba és Penia falucskák felé vettük az irányt, hogy egy kabinos felvonóban meredeken száguldjunk felfelé Ciampac állomásig. Belőttük az irányt és rövid gyaloglás után meg is érkezünk a beszállóig.

Nem túl nehéz mászás várt ránk, ahogy a képen látható. Olyan útvonalon haladt végig a csapat, ami akár még mezítláb is teljesíthető. Tökéletes pálya a bemelegítéshez a holnapi naphoz. További részletek itt.

Mezítlábas sziklamászó

A csúcs 2715 méterig nőtte ki magát, ahonnan a Marmolada nyugati oldala látható. Kis pihenő és energiafelöltés után indulunk is tovább. Egy kis kanyarral jövünk le a Colacról, útba ejtve egy olyan rétet, ahol rengeteg mormotát láthatunk-hallhatunk.

Colac csúcs látkép

Hódolatunk a királynőnek

Korán reggel indultunk, hogy megelőzzük a tömeget és hogy leküzdjük az előttünk álló gyaloglós részt. Felvonóval nyerhettünk volna sok szintet, de egy lavina súlyos károkat okozott a szerkezetben így combizmaink segítségével kellett megoldanunk a feladatot.

Végső célunk ezen a csodás napon a 3343 méter magas Punta Penia meghódítása volt, melyet a Westgrat Klettersteigen keresztül szándékoztunk megtenni.

Marmolada gleccser

Közel másfél órás gyaloglás után megérkeztünk a megrongálódott felvonó kiszállópontjához. Kis szünet után folytattuk utunkat, ahol hamarosan bemelegíthettük a hómacskánkat egy rövid gleccseren. A mászás technikailag nem volt nehéz, a részletes pályarajzot megtalálod itt. Nehézséget inkább az útvonal hosszúsága és a gleccseren való átkelés jelenthet, illetve ha szervezetünk már nem tolerálja a 3000 méter feletti magasságot. Az első kisebb hómezőt később egy nagyobb követett, amivel már egészen a csúcskeresztig menetelt a csapat, hogy együtt léphessünk rá a 3343 méter magasságot jelző sziklakőre.

Marmolada Salewa cipőreklám

A csúcs melletti büfében kisebb tömeg fogadott minket, ahol Carlo a híres remete kajáit kóstolhattuk végig, aki instáján gyakran tudósít a csúcshelyzetről. Előtte persze fotó a kereszttel, kereszt nélkül, elölről, hátulról és még cipővel is.

Az izgalmak természetesen ezzel még nem értek véget. Lefelé is várt ránk némi drótkötél és egy meredek nagy kiterjedésű gleccser, ahol próbára tehettük zerge mozgásunkat és egyensúlyérzékünket.

Via Eterna-Brigata Cadore

Negyedik napunkon a víztározó túlsó oldaláról indultunk fel, hogy a Marmolada tömbjének keleti gerincén másszunk végig. Igazi technikás mászóka, aminek a végén különleges bunker rendszert találunk. Ide sokan feljönnek a túloldali felvonóval, de mi természetesen a sokkal izgalmasabb és szebb útvonalat választottuk végig a csipkézett gerincen.

Ferrátáról bővebben itt.

Egészen 2962 méterig merészkedtünk a Serauta csúcsáig, ami népszerű kiszállópont a turisták és síelők számára. A központi épületben mindent megtalálunk amire szükségünk lehet, étterem, wc, üzletek. Ami igazán érdekes és döbbenetes az ingyenesen látogatható első világháborús múzeum, ahol korabeli felvételeket, ruhákat, fegyvereket, orvosi eszközöket is láthatunk. Nehéz elképzelni, hogyan voltak képesek az emberek még csak létezni is ilyen körülmények között a hegyekben, nemhogy harcolni.

Első világháborús múzeum a Serauta csúcsán
Első világháborús múzeum a Serauta csúcsán

A lefelé vezető utunk ismét gleccseren vezetett, szerencsénkre mindkét napon könnyen járható jegesedéstől mentes volt a hóréteg. Egy-egy lépésnél persze térdig lehetett süllyedni, de komoly kicsúszástól nem kellett tartani.

Bónusz track

Mivel napok óta foglalkoztatott a szállásunk mellett fekvő hegyvonulat, egyszerűen nem tudtam elmenni anélkül, hogy ne tegyem rá lábamat az ösvényre. Aki ismeri a szlogent “trail is my way” azok tudják miről beszélek.

Erős szél fújt és éreztem a lábamban a korábbi napok által gyűjtött emelkedőket, de ahogy feljebb és feljebb merészkedtem egyre jobban élveztem a futást. Meredek köves talajon haladtam felfelé gyakran hátrapillantva, hogyan változik körülöttem a táj. Fáradozásaimért cserébe pedig a hegy megajándékozott egy csodálatos látvánnyal a Marmolada szépségéről.

Marmolada látkép északról
Marmolada látkép északról

Végül pedig egy rövid videós összefoglaló a kalandról:

Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/

Út egy minőségi élethez

Olvastad már?

Megjelent a legújabb kiskönyvem!

Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.

Kattints a képre és vidd el ingyen most!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.