A legendás magyar ló története
Mai kalandom nem egy rettegett kampókezű kalózról fog szólni és nem is egy ékszerekkel és drágakövekkel telirakott kincsesládáról. A történetben visszautazunk a Szabadságharc utáni időszakba és kiruccanunk a lóversenypályákra, hogy megnézzük a legendás angol telivér, Kincsem pályafutását.
Casting
Mindezt persze egy kis szerencsének és nem egy időgépnek köszönhettem. Adódott egy lehetőség, miszerint statisztákat kerestek a győri régióból a Kincsem című film forgatásához. Miért ne? Gondoltam magamban. Sosem voltam még statiszta, főleg egy ilyen nagy szabású kosztümös filmben és már építettem a kis világot magamban. Láthatom majd, hogyan zajlik a forgatás, vagány korabeli ruhákat hordhatok és így tovább.
Persze azért ez nem úgy működik, hogy szépen megkérem a rendezőket, hagy szerepelhessek a filmben. Csillogó szememmel kacsintok egyet és már ott is vagyok… Kell egy casting…
Bizonyára mindenkinek vannak elképzelései, hogyan zajlik egy ilyen casting. De azért, hogy mégis egyről beszéljünk elmesélem nektek ezt a napot is. Ugyanis amikor a Baross hídról már ráláttam a Rába Hotelre, ahova a válogatást szervezték, rögtön tudtam. Itt egyhamar nem végzek. Százával álltak az emberek az utcákon a hotel előtt és nem tüntetni jöttek, mindenki be akart jutni. Próbáltam okosan helyezkedni, amennyire csak lehetett. Csoportban engedték be az embereket, mint később kiderült egy díszterembe. Rövid tájékoztatót kaptunk, hogyan zajlik a válogatás, hogyan lépnek kapcsolatba velünk, milyen időpontban várható a forgatás, milyen helyszíneken. Nyomtatvány kitöltés, leaádás, majd néhány gyors fotó mindenkiről egyesével, magunk elé tartva egy kis papírlapot rajta egy számmal. Darálták a népet, nem volt idő bámészkodni vagy pózolni. Itt nem portfóliót készítettek rólunk, csak néhány képet a rendszerükbe.
Nem csak ezen az egy napon volt válogatás, így gondolhatjátok több ezer emberről készültek fotók. Más nem számított csak az arc, így kellett némi szerencse, hogy kihúzzák a számod a kalapból.
Én mindvégig éreztem, hogy ott leszek. Szabadságot előre kivettem arra az időszakra. A szakállamat is kicsit tovább hagytam nőni az átlagosnál. Na nem azért, hogy idősebbnek tűnjek, csak ajánlották a castingon. Ennek a döntésnek megvolt az előnye, de erről majd később. Szóval vártam a hívást, de csak teltek múltak a napok és semmi. Kezdtem kicsit már lemondani és áttervezni a programomat, amikor jött a call egy verőfényes péntek délutánon.
– Holnap délelőtt ráérek-é? Budapestre kellene utazni, ruhapróbára.
– De jó fejek vagytok, kicsit talán elsiettétek nem? Gondoltam magamban.
Az első ruhapróba
Nem gond, újratervezés, szombati program lemondva, utazás. Igazából jó dolgom volt, hiszen kisbusszal vittek minket Győrből a ruhapróba helyszínére. Viszont mivel már az utolsó utáni pillanatban érkeztünk végső csapatként, így a ruha választék igen korlátozott volt számunkra.
Őszintén szólva nekem nem tetszett, de mivel méretben szinte csak ez maradt, így nagyon nem tudtam mit kezdeni vele. A ruhát természetesen nem vihettük haza, de ez nem is volt probléma az utcán úgyse flangáltam volna ebben a szerelésben.
Egy számot kellett megjegyeznünk, amit bemondva a forgatás napján már hozták is a szerelést.
Utazás haza és szórakozott várakozás a forgatásig.
Első körben ha jól emlékszem két napra kaptam meghívást. A találkozó hajnali 4 óra volt a Rába Hotel előtti parkolóba. Innen indultak az ötven fős buszok Bécsbe a Prater területére, egy eredetiben megőrzött lóversenypályára.
Érkezésünk után öltöztetők adták ránk a ruhát, sminkesek nézték át a fizimiskánkat. Minden részletre odafigyeltek.
Forgatás előtti készülődés
Férfiaknál ez a reggeli procedúra nem tartott igazán sokáig, ellenben a hölgyeknél annál inkább. Így mire minden autóbusz megérkezett, mindenki beöltözött, mindenkinek belőtték a frizuráját, addigra órák teltek el.
Na igen, mivel pelyhedzett némi legénytoll az államon így velem különösebben nem foglalkoztak. Azonban több kortársamnak is ragasztott bajuszt kellett elviselnie egész nap, ami elmondásuk szerint nem volt éppen kellemes. Szúrt, viszketett, sokszor le akart esni.
A kulisszák mögött
Az első két nap nagyon sokan gyűltünk össze a helyszínen. Ez a kép csak a töredékét mutatja a valós létszámnak. A munkálatok alatt számos jelenetet vettek fel, ehhez cserélgették a statisztákat. Volt amikor a tribün előtt sétáltam, máskor egészen a lóversenypálya szélén szurkoltam Kincsemnek.
A felvételekhez száznál is több lovat használtak, s a producer szerint ez volt a legnehezebb része a munkálatoknak. Csak Kincsemet 5 ló „játszotta el”, annak függvényében, hogy éppen mit csinált az állat az adott jelenetben. „A ló nem robot. Vagy van kedve, vagy nincs kedve. És ha úgy dönt, neki most nincs kedve, akkor lebontja a sátrat. Ez meg is történt velünk” – mesélte Nagy Ervin.
Egy hasonló esetnek én is szemtanúja voltam, amikor a Baden-Baden-i derbi befutóját rögzítették. A felvételt több kameraállásból, többször is meg kellett ismételni. Emiatt a lovak egyre feszültebbek és idegesebb lettek. Majd az egyik vágtánál elszabadult a pokol. Egyik ló ledobva lovasát megállíthatatlanul száguldott kilométereken át körbe-körbe mire lecsillapodott és be tudták fogni.
Éppen ezért több alkalommal, amikor a kamerák kizárólag a tomboló tömeget vették a lelátón, mi a forgatócsoport egy tagját követtük tekintetünkkel, aki éppen kerékpárral tekert a lóversenypályán. Így kíméltük a lovakat és láthattunk be a kulisszák mögé.
Jelenetek Magyarországon
Ezt követően még két napot tölthettem itt ezen a csodálatos helyszínen, majd újabb két napot már
Magyarországon a Fehérvárcsurgói Károlyi-Kastély területén. Itt már elégedett voltam a szerelésemmel és az eljátszandó jelenet is sokkal izgalmasabb volt. Panaszkodó vendégeket kellett megformálnunk a kastély teraszán, miközben a főszereplő Nagy Ervin egyeztet az igazgatóval. Mindez szinte két méterre történt tőlünk, sajnos ezek a jelenetek vegül nem kerültek bele a filmbe, de összességében óriási élmény volt részese lenni a forgatásnak. Egyszerre látni több száz kosztümöt, beleélni magad a szerepbe még ha nem is te vagy a középpontban. Jókat nevetni, másokat és mások gondolatait megismerni.
Végül két jelenetben találkoztam magammal a készre vágott filmben. Mindkét jelenet a pillanat egy töredéke csupán, de személy szerint nem azért csináltam, hogy viszont lássam magam.
Kis érdekesség
Végül egy kis érdekesség a történet lezárásaként.
Ki gondolta volna ugyanis, hogy mi mindenre van szükség egy film készítése közben, és mennyi mindenre kell odafigyelni. A hatalmas sikert hozó film női főszereplőjének, Petrik Andreának a hajához 21 liter hajlakkot és 20 kilogramm hajcsatot használtak fel a forgatások során és 30 különböző frizurát alkottak a stlylistok. A 4491 különböző, korabeli öltözet és jelmez, 2347 méter anyagból készült. Ezekhez 400 garnitúra ékszert használtak fel. A filmben összesen 97 ló szerepelt, melyeket az ország különböző lovardáiból választottak ki. Ezek a pacik a forgatás alatt 8 tonna zabot és lótápot fogyasztottak el és 7776 liter vizet ittak meg.
Na és neked, hogy tetszett a film?
Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/
Olvastad már?
Megjelent a legújabb kiskönyvem!
Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.
Kattints a képre és vidd el ingyen most!
Egy kis gondolat “Kincsem”
Thanks for your blog, nice to read. Do not stop.