Valami igazán sportosra vágysz?
Úgy érzed kinőtted már a hazai ferrátákat? Akkor neked találták ki ezt az embert próbáló kalandot.
Szóval mitől is szuper? Mert szuper szívósnak és kitartónak kell lenned, hogy végigcsináld. 🙂
Mint egy maraton
Akár ez is lehetne a magyarázat az elnevezésre, de a valós indokot nem tudom.
Amit tudok, hogy a Dachstein super ferráta igazából három szakaszból tevődik össze, vagyis három külön álló ferrátából. Elsőként az Anna majd a Johann végül pedig egy utolsó szakasz, ami túl a gleccseren vezet fel a csúcskeresztig. Ezek együttesen alkotják tehát a super ferrátát, aminek a teljesítéséhez közel 1200 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk a sziklafalon.
dachstein super ferráta
A mellékelt ábrán jól láható a pálya vonalvezetése, az egyes szakaszok és nehézségek.
A futásban már jól ismert távokhoz mérten, olyan ez mintha egy maratont futnánk le. Ezért erre a kihívásra illik rendesen felkészülni, tisztában lenni a határainkkal és a képességeinkkel. Figyelni egymásra és vigyázni magunkra is. Hiszen mindenkit hazavárnak.
Miután jól áttanulmányoztuk a rajzot elmesélném nektek, hogyan éltem meg ezt a különleges hétvégét 2017 július végén.
Super csapattársak egy super feladathoz
Péntek kora reggel gyülekező a Tábor utcában. A környék még csendes, többen talán még csak most ébredeznek. Mi azonban már rajtra készen, izgatottan várjuk az előttünk álló napokat. A csapat nagy része, mint legtöbbször, még ismeretlen számomra. Jó látni, hogy sokan szeretnek feltöltődni a hegyekben, megérinteni a sziklákat, átölelni a fákat, elnézni a végtelenbe a felhők felett.
Erős team jött össze, de nem is csoda hiszen a megoldandó feladat is az. Rendezkedés, helyezkedés és indulás. Az utak mindig jó hangulatban telnek, beszélgetünk, ismerkedünk, korábbi élményeket hallgatunk. Ahogy egyre közeledünk, úgy nő bennünk az izgatottság. Közben hegyeken, völgyeken, alagutakon át visz az utunk. Itt ha még hoztál is magaddal valamilyen rossz érzést otthonról, a munkáddal kapcsolatban. Vagy másképp alakultak a dolgaid mint ahogy tervezted. Néhány óra és elmúlik!
Hiszem azt, hogy a Temészet mindenre választ ad, megnyugtat, kikapcsol. A szorongás és a depresszióra felírt pirulák helyett nem lenne másra szükségünk csak Rá és persze a feltétel nélküli szeretetre.
Bemelegítő mászás
Megérkeztünk a parkolóba, öltözködés, pakolás két napra és indulhat a kaland.
Rövid túrával egészen 1900 méter fölé merészkedünk már az első nap. Itt töltjük az éjszakát a Südwandhütte birodalmában, pazar panormával a környező vidékre.
Mivel mindenki ügyes volt és időben érkeztünk, ezért bemelegítésképpen megismerkedhettünk Annaval, a super ferráta első szakaszával. Este közös játék a hüttében és lazítás. Kelleni fog az erő holnapra.
A nagy nap
Reggel hat órakor már mindenki vigyázzállásban és útra készen, hosszú út áll előttünk. Rövid séta a beszállópontig és kezdődik a mulatság a már jól ismert Anna klettersteig meghódításával.
Szépen haladunk, az idő abszolút kedvező, se nem túl meleg és se nem túl hideg. A szakaszok között van lehetőségünk pihenni, pótolni az energiaveszteséget. A Johann ferráta már kicsit férfiasabb kishúgánál, rögtön az elején egy erősebb átkapaszkodással. Ha ezt sikerült teljesítenünk, akkor túl vagyunk a szakasz nehezén.
Útközben elképesztő látványban volt részünk végig. Volt idő a fotózásra, fényképezőgéppel és az elménkkel is. Különösen szerencsések voltunk, hogy a csapatunkat erősítette egy profi fotós, aki nem sajnálta az értékes készülékét használni és felcipelni magával egészen a csúcsig. Számtalan remek kép készült ottlétünk alatt, jó érzés visszanézni és visszaemlékezni ezekre a pillanatokra.
Már csak egy kicsi
A Johann egyszer csak indokolatlanul véget ért és hirtelen a Seethalerhütte előtt találtuk magunkat. A több óra mászás alatt már annyira belejöttünk, hogy akár egész nap tudtuk volna csinálni. Ezen a ponton a hőmérséklet és a szél jelentősen rontott a hőérzetünkön, ezért néhány réteget magunkra vettünk. Felfrissítettük tüdőnket a magaslati levegővel, körbejártuk az éjszakai szállásunkat, megcsodáltuk az örök hó birodalmát. De a szuper nem szuper ha nem érintjük meg a csúcskeresztet, így a pihenő után indulás az utolsó szakaszra.
Itt más náció vitézei is csatlakoztak a csúcstámadáshoz. Kicsit talán zsúfolt is lett a légkör vagy csak én szoktam el tőle addigra, mivel reggeltől nem találkoztunk mással a falon. Kevéssel dél után kezdtük meg a végső erőpróbát, hű társam a Garmin sportórám mindig végigkísér útjaim során és rögzíti a tevékenységeimet. Így az emlékek felidézésénél pontos adatokra is tudok támaszkodni.
Dachstein tetején
Sajnos a csúcson a 360 fokos betekintés elmaradt, de azt hiszem senki sem lett csalódott ettől. A bölcsek már tudják, sosem a cél a fontos hanem az út. Ennek az útnak pedig minden másodperce megérte és még nem ért véget a hétvége.
Az éjszakát 2740 méteren töltöttük a korábban említett Seethalerhüttében, ami akkoriban még elég szegényes szolgáltatást nyújtott. 2019-ben kapott egy modern épületegyüttest, ami azóta várja az arra látogatókat.
Nekünk maradt még a nyirkos matrac és takaró, de altatni senkit sem kellett.
Utolsó napunkon elbúcsúztunk a csúcstól és elindultunk a gleccseren keresztül a Dachstein felvonóhoz. Természetesen nem voltunk olyan őrültek, hogy használjuk. Egyrészt túl könnyű lett volna, másfelől pedig csak úgy eldobtuk volna magunktól mindazt a szépséget, amit a lefele út tartogatott számunkra.
Búcsú az örök hó birodalmától
A beszámolóm elején a pályarajz utáni két kép ezeket a pillanatokat örökítette meg. A következő pedig az örök hó birodalmát, ahogy haladunk a Dachstein Südwandbahnhoz. A túra kötelező felszerelése volt a hágóvas, de nem kellett használunk. Ami igazából nem is volt baj, hiszen korábban sosem próbáltam. Erre az alkalomra éppen ezért csak béreltem egyet Győrben a Geotrekben.
Ahogy tehát mondottam volt, a vasárnapi túránk épp olyan gyönyörű volt mint a szombati. Más más oldalát láthattuk a vidéknek, gyűjtöttük a szépséget tarisznyánkba muníció gyanánt a hétköznapokhoz.
Összegezve tehát, ha szeretnél kipróbálni valami merészet a hazai ferráták után, talán ne rögtön ezzel kezd. De ha már van tapasztalatod más országok drótos útjain is, akkor bátran nekivághatsz a kalandnak. Azoknak is ajánlom természetesen a Dachstein sziklaóriást, akik nem szeretnének ennyit izzadni a kilátásért. A felvonóval könnyedén repülhetünk percek alatt a nyárból a télbe.
Végül pedig egy videós összefoglaló a kalandról:
Ha tetszett a cikk kérlek látogass el a facebook oldalamra és nyomj egy lájkot. Így nem maradsz le a legújabb kalandokról. https://www.facebook.com/belifesome/
Olvastad már?
Megjelent a legújabb kiskönyvem!
Hasznos gondolatokkal és útmutatással egy minőségi élethez.
Kattints a képre és vidd el ingyen most!
